A mozgókép szeretete mindannyiunkban megvan

Habár a mozgás illúzióját keltő eszközöket a 16. század óta ismerjük, az első, ténylegesen filmnek nevezhető alkotásnak az 1888-ban készült Roundhayi kerti jelenetet tartják. Ez volt az első olyan kisfilm, amit a ma ismert mozgókép ősatyjának tartanak. Az azóta eltelt több, mint 130 évben igen sok változáson ment keresztül a filmipar, ám a cél nem változott: lenyűgözni a nézőközönséget. Azt gondolhatnánk, hogy az első hangos, majd színes filmek készítőinek még könnyű dolga volt, hiszen ezekkel teljesen új szintre lépett az ipar, ám ez elég lebecsmérlő megállapítás lenne.

Az említett lépcsőfokokat is lehetetlen lett volna meglépni a technológiai fejlődés, innováció nélkül, és bár ma már nemigen vannak ekkora léptékű változások, azért a filmgyártók, stúdiók mindig igyekeznek valami újjal előrukkolni. De nekik sem egyszerű a feladat, hiszen a nézőközönség ingerküszöbe jóval kijjebb tolódott, sokkal nehezebb az emberek ámulatba ejtése, sokan véreznek el, miközben ezt a szándékukat szeretnék megvalósítani. Egy ideje a számítógépes animáció már legalább annyira szerves részét képezi a filmkészítésnek, mint a kamera vagy a világítás, ám ott szerencsére még nem tartunk, hogy a színészek is teljes egészében helyettesíthetők legyenek.

Ma már rengetegen vannak a világon, akiknek az egyik fő hobbija a filmek, sorozatok fogyasztása – mi több – habzsolása. Napjainkban a népszerű streaming oldalakon azonnal elérhetővé válnak egész évadok, teljes mozik, így valahogy a hozzáállás is megváltozott. A sorozatok is jelentősen átalakultak, hiszen már nem elég 15-20 perc egy epizódnak, sőt, nem ritkák a másfél órásak sem. Izgalomból, drámából, rettegésből is csak egyre több és több kell ahhoz, hogy a fogyasztókban megmozduljon valami. A 20. század elején egy ijesztő smink és kosztüm is elég volt ahhoz, hogy Nosferatu a frászt hozza az emberekre, napjainkban az ilyesmin már csak nevetünk.

Vajon jó ez az irány? Ki tudja. Senki sincs olyan helyzetben, még a kritikusok sem, hogy az ilyesmit végérvényesen megállapítsák és kijelentsék. A filmkészítés az ízléssel együtt folyamatosan változik. Lehet, hogy 100 év múlva már az általunk imádott mozikon és szériákon fognak remekül szórakozni, mint őskövületeken. Csak hát felmerül a kérdés, hogy meddig tolhatóak ki a határok? Mennyire száradhat még ki az emberek ingerküszöbe? Milyen lenyűgöző technológiai újításnak kell még megérkeznie ahhoz, hogy újra a figyelem központjába kerüljenek a filmek? Lehet, hogy a 3D technika fejlődik tovább addig, hogy már megérinthetőek is lesznek a vásznon látottak? Egyelőre az ilyesmi még rejtély marad. Mindenesetre sokan már a mostani CGI dömpingen is húzzák a szájukat, mit fognak akkor szólni a közeli és távoli jövő újításaihoz… De elemzés helyett egyszerűbb inkább csak élvezni a mozgókép alkotásokat!

Még mindig nagy örömöt jelent, ha bejelentik a kedvenc filmünk folytatását, és továbbra is izgalmas, ha már csak pár napot kell várni egy szuper sorozat következő évadáig. Szóval az érdeklődés nem veszett el, csupán átalakult, és talán nem balgaság kijelenteni, hogy ez a jövőben sem fog alább hagyni. Lehet, hogy sok film- és sorozatpremier átköltözött az internetre, de gondoljunk bele: mennyi mindennel történt ugyanez? Mi több, a világháló egyre több filmkészítőnek adhat lehetőséget arra, hogy bemutassák alkotásaikat! Akkor viszont kifejezetten fejlődés, előre haladás történik, nem? Minden estre én személy szerint nem féltem a mozgókép jövőjét, a film mindig megtalálta a módját a túlélésnek.